Mindenkit elvarázsolt a személyiségével és a muzsikájával

Amikor Lakatos Norbert nem tanított vagy zenélt, a harmadik szerelmének élt: a családjának.

Negyvenhárom éves korában, váratlanul, hirtelenül ragadta el a halál családjától, szeretteitől, barátaitól, kollégáitól és diákjaitól Lakatos Norbertet, akit a napokban kísértek utolsó útjára Nyírbátorban. Temetésén százak jelentek meg, hogy leróják kegyeletüket példás családapa, a kiváló tanár és az életvidám zenész emléke előtt.

Norbert 1980. augusztus 20-án született Bátorban, gyermekkorát Nyírgyulajban töltötte. Gyermekkora óta imádta a zenét, szívesen töltötte az idejét énekléssel, nótázással.

Tehetségének és szorgalmának köszönhetően sok helyre hívták zenét szolgáltatni, megszámlálhatatlan család, baráti közösség életében szerzett felejthetetlen örömet, örök emléket muzsikájával, páratlan humorával és emberközpontúságával. Huszonhét évet töltött a zenei pályán.

Hozzánk, a nyíregyházi Aranyhang Dalárdába legutóbb szeptemberben látogatott el, nevetése, nótázása és tangóharmonika-játéka betöltötte az egész éttermet. Szokásához híven, a mi közösségünknek is készített egy alkalomhoz illő nóta-átiratot, amivel a születésnapját ünneplő egyik tagtársunkat köszöntöttük.

Házasság lett a diákszerelemből

Én, akire szeretett pótapjaként tekintett, fiatal kora óta ismertem őt, így tudom, hogy a nyírgyulaji diákévek után a Báthory István Gimnáziumban tanult számítástechnika szakon. Itt ismerkedett meg élete első és egyetlen szerelmével, Enikővel. A diákszerelem boldog, sírig tartó házasság lett, két gyermekük született, Fruzsina és Dorina.

A Bessenyei György Tanárképző Főiskolán biológia–számítástechnika szakon diplomázott, majd Nyírbélteken helyezkedett el pedagógusként a Szent László Általános Iskolában. Huszonegy esztendőt töltött a tanári pályán. Tanítványai az elmúlt napokban így emlékeztek rá: „Nagyon szerettük őt, mindig felvidított minket, csupaszív ember volt. Szép emlékeink vannak róla, és csak is azok!”

Megadatott, de hamar elvétetett

Valóban, Lakatos Norbert mindig vidám és kedves volt. Egy segítőkész, szorgalmas, kitartó, becsületes és tisztelettudó ember, akinek mindene volt a családja, rajongott értük és egyben büszke is volt rájuk. Amikor nem dolgozott, csak ők voltak számára a fontosak. Az a minőségi együttlét, amire oly sokan vágynak ebben az életben, nekik megadatott, még ha nagyon hamar véget is ért. A 43 esztendős családapának még csak elbúcsúzni sem volt ideje, minden előjel nélkül, hirtelen érte a halál az otthonában.

Emlékét megőrizzük, nyugodjon békében!

Ferkó Miklós, a nyíregyházi Aranyhang Dalárda tagja