A halálunk előtt pontosan ezt érezzük: a kémikusok elmesélik

A halál bizonyos esetekben még mindig tabu témának számít, de spirituális szempontból sokan, sokszor beszélnek róla. Most azonban néhány kémikus mondta el a DailyMail-nek, mi is történik pontosan a testben, mielőtt meghalunk. Az alábbi cikk bizonyos részei egyesek számára felkavaróak lehetnek, kérünk, ezt figyelembe véve olvass tovább!

Tényleg olyan, mint a filmekben

Az Amerikai Kémikusok Társasága szerint, amikor azt látjuk egy horrorfilmben, hogy valakit egy baltás gyilkos üldöz, tulajdonképpen hasonló érzéseink támadnak, mint amiket akkor éreznénk, ha minket üldöznének.

Az agyunkban tehát ugyanazok a folyamatok zajlanak le, persze sokkal kevésbé intenzíven. A félelem érzése azonban ilyenkor is megjelenik, ami azért fontos, mert képessé tesz minket, hogy a várható helyzetnek megfelelően reagáljunk, azaz, például elfussunk, ha komolyabb veszélyt észlelünk. A félelem egyúttal az adrenalin termelését is ösztönzi, megemeli a szívverésedet, és kiélesíti az érzékeidet: a látást, a hallást, a szaglást, de akár a hőérzetet is.

A félelemnek egy bizonyos szintje azonban éppen ellenkezőleg hat: leblokkolja a reakcióidat. Ennek evolúciós szempontból valószínűleg az a jelentősége, hogy segítsen észrevétlennek maradni a ragadozók előtt, hasonlóan, mint amikor bizonyos állatok halottnak tettetik magukat.

Ha a közvetlen veszély elhárul, vagyis például egérutat nyersz, a következő fizikai reakció a sikítás lesz: ezt ösztönösen teszed, és mások is ösztönösen dekódolják.

„A sikítás hangját az agy egy egészen más területen dolgozza fel, mint ahol a beszédet szokta” – magyarázzák a szakértők.

„A sikítás a fülből az agy egy bizonyos részébe kerül, amit amygdalának hívnak, ez az agy vészhelyzet-központja. Tulajdonképpen az, aki sikít, megpróbálja a saját kémiai agyi állapotát a te agyadba juttatni azzal, hogy ezt a vészhelyzet-központot stimulálja.”

A sérüléstől a halál utánig

„Ha bekövetkezik a végzetes sérülés, nagy valószínűséggel komoly fájdalmat érzel.” – teszik hozzá a tudósok a nyilvánvaló részletet, amihez talán még nem kell kémikusi diploma. A neuronok üzenetet küldenek az agynak: tegyen meg bármit, hogy a fájdalmat megállítsa.

Ami azonban ennél is érdekesebb, hogy a legfrissebb tanulmányok szerint a klinikai halál beállta után az agy még tovább dolgozik.

Ez egyfajta túlfeszülés eredménye, az utolsó energiák felhasználása, hiszen ezen a ponton nincs értelme tovább raktározni őket, így az agy végső kísérletet tesz a megmenekülésre, külső segítség nélkül azonban erre már nem sok esély marad.

Számos elmélet született arról is, hogy az agyunk végjátéka után a tudatunk elhagyja testünket és más dimenziókban létezik tovább. Ezt támasztják alá a halálközeli élményeket átélt emberek történetei is, akik „látták” önmagukat és környezetüket felülről, illetve érzékelték az emberek gondolatait tértől és időtől függetlenül.

Ha a test nem kap segítséget, a klinikai halál utáni következő lépcső a biológiai halál. És azt, hogy ez után mi következik, egyelőre csak a halálközeli élményeket átélők tapasztalataiból próbáljuk megtudni …