FRÍSS:Háztetőket söpört le a tornádó Szombathely melletti Nardán-Fotók videók

Hétfő délelőtt van: szakadó eső, tűzoltóautó és markológépek: ez a látvány fogad bennünket Narda főutcáján, a község középső részén.

Gumicsizmás, esőkabátos emberek fűrészelnek, rakodnak, lapátolnak – vagy csak tartják másokban a lelket, nyújtanak vigaszt. Szükség is van rá: a vasárnap esti ítéletidő komoly rombolást okozott.

Gampel Péterék szűk udvarában vagyunk, ahol mutatják feleségével, milyen károkat szenvedtek. Bemenni nem volt nehéz, mert a kaput tövestől kitépte a tornádó. Törmelék, cserepek, faágak szerteszéjjel, pedig már sok mindent összetakarítottak. Ebből sok a saját házuk tetejéről potyogott le, nagy része meg a szomszédéról. Volt, ami az udvaron álló kocsit érte el: betörött, letakart szélvédők igazolják ezt. Akadt a faluban, akinek egy gerenda csapódott be a szélvédőn… szerencsére üres volt a kocsi. Hátrébb motorfűrész zaja hallatszik ide: a kidőlt fákat darabolják, köztük egy hatalmas diót is. Felesége, Barbara meséli: Kisnardán volt éppen, segíteni, ahol az előző esti árvíz és sárözön pusztított – az ő kocsija így úszta meg a biztos pusztulást, mert a megszokott helyére egy hatalmas fa dőlt ki. Elmondják, hogy van biztosításuk, várják a kárszakértőt, és hogy örülnek, hogy ők még kevesebbel megúszták.

A szemközti portán aztán megértjük, hogy igen: ez lehetséges. Fasching Tiborné mutatja: a háztető cserepezése teljes egészében a földre került, egy hatalmas nejlon fedi most ideiglenesen. Erre ment rá számos falubeli éjszakája – és persze a többi házak tetejének ideiglenes burkolására. Minden gazdasági épület romokban, de a második szomszédnál egyetlen gyümölcsfa sem maradt meg. Mutatja a lent heverő tölgyfaágakat, és elmondja, hogy ebben a faluban tölgy nincs is: ezeket Csém, Ausztria erdeiből hozta át a tornádó.

Antal Attiláné is bekapcsolódik a beszélgetésbe, és ő is, mások is úgy látták, mintha madárcsapatok keringtek volna. Az egész talán csak egy-két percig tartott, de sokkal hosszabbnak élték meg. Kutyák és más állatok rémülten bújtak el, húzták meg magukat. Egy apa és fia – jobb híján – a földre feküdtek le, és egy autó kerekébe kapaszkodva. Így élték túl a tomboló vihart, teljes halálfélelemben – és így lettek azóta hívőkké…

Németh Zoltán és a mellette lévők kezében motorfűrész, és darabolják a tegnap még gyümölcsök alatt roskadozó fákat. A fű teli van itt is, ott is pirosló cseresznyével; másutt a tőben kitört körtefa termése látható, ami már soha nem fog beérni. Horváth Sándor kertjébe is bemehetünk: megmutatja a lerombolt szomszéd pajtát. Teteje most a földön van: mintha a falakat kihúzták volna alóla. Odébb gyökerestül kifordult hatalmas dió, amit még a dédapja ültetett: a keletkezett gödör szinte kráter-méretű. Az udvarban alig lehet közlekedni a sok kidőlt fától, amik tetején egy trambulin csüng – hogy honnan hozta a tomboló széltölcsér, az talán sosem derül ki. A szép pázsit szottyog a láb alatt: a talaj teljesen teli van vízzel, képtelen elnyelni az új adagokat. Ami sajnos, jön továbbra is…

Glavanics Krisztina polgármesterasszony is megérkezik: kimerültnek tűnik ő is, mint többen mások is. Megerősíti: talán, ha egy órát tudott aludni; egész éjjel folyt a mentés, ideiglenes tetőjavítások, károk enyhítése. Hatalmas robbanás-szerű hang rázta meg őket, és a szélben szálló hullámpalák látványa sokkolta. Akadt olyan tetőcserép, ami úgy beleállt egy táglába, hogy ember ki nem tudja szedni belőle. Szomorúan mondja el, hogy a tavaly 168 millió forintért helyreállított-felújított árkok, hidak és utak most egy háború nyomait viselik magukon.

A bajok mellett azért szerencsére emberi életben és egészségben kár nem esett – és ez a legfontosabb. Beszámol a sok-sok segítségről is: belső és külső értelemben egyaránt. Az egész falu együtt, egymást támogatva teszi, amit tenni kell. Így lehetséges, hogy egész éjszaka, hajnalig, reflektorok fényében, de ideiglenesen megoldották, hogy legalább beázások, további károk ne legyenek. Jött segítség Sárvárról és Szombathelyről is, kosaras autó és cserép, kaptak Bozsokról ásványvizet… sokan megmozdultak, segítettek és segítenek azóta is. Nagyon-nagyon összetartó közösség ez: jellemző, ahogy a súlyos károkat szenvedett emberek itt is, ott is nagy szívvel kínálják a kávét…

Bosics Imréné megemlékezik a szombati hömpölygő vízáradatról is: az út nem is látszott – pedig mély árkok vannak az egész faluban, végig. A kopogó, szárazon érkező jég már maga is rémisztő volt – a folytatás meg még durvább. Fichtachter Gábor a félig felújított házukat mutatja, ahol szintén komoly a pusztulás – még lakáson belül is. Jellemző, hogy a beton Bramac cserepet is leszedte a vihar. Három és tíz éves gyerekeik félelmükben az ágy alá bújtak, így vészelték át a tornádót. Ez nem olyan, mint Amerika, mondja: ez már Amerika maga – legalábbis a tornádót tekintve. Akadt férfiember, aki szó nélkül nézte megrongált tetejű házát, de amint a letarolt udvarát meglátta, elsírta magát. Egy összedőlő pajta hangja mindent felülmúl, mondja, és könnyű ezt elhinni, mi tagadás.

Forrás:Vaol.hu