Rettenetes hír:Elhunyt Monostori Attila

Ma délelőtt a Váccal vívtak volna mérkőzéseket az OSC korosztályos csapatai. Az eredménykezelő felületen most az olvasható mindegyiknél: ELHALASZTVA.

És ha tudjuk, hogy miért kellett elhalasztani, akkor ez a szó elkezdi égetni a szemünket és nyomorgani a lelkünket.

Merthogy reggel lett volna találkozó a Szőnyin, ahol a Vác játssza a meccseit, és ahol Attila bá’ annyi nagy mérkőzést vívott anno – és ahol most szokás szerint névsorolvasást tartott volna…

Ma reggel azonban nem volt találkozó.

Nem volt névsorolvasás.

Csak kérdések, hogy… miért? Hogyan? Ez, ugye, nem igaz?

De, sajnos az.

Attila bá’ ma reggel nem lehetett ott velük.

És soha többé nem lesz ott. Sem gyülekezőknél, sem a lurkók mérkőzésén, sem az edzéseken…

Sem a családjával, sem velünk.

Manó – merthogy a kilencvenes években őt becézték így – pályafutásának legszebb évei a kilencvenes évek derekára estek. Azok után, hogy 1992-ben bajnok lett a Tungsram csapatával, a korábban a juniorválogatottal két Eb-n és egy vb-n is érmes kiválóság bekerült a felnőttválogatottba, és három éven át Németh Zsolttal a mezőny egyik legmasszívabb állóbekk-párosát alkották.

Attila igazi vasgyúró volt, klasszikus kolosszus, aki mellett a centerek nem sok levegőhöz jutottak, elöl pedig, ha úgy adódott, komoly bombákat volt képes megereszteni.

Kvalitásainak hála 1993 és 1996 között kirobbanthatatlan volt a válogatottból, így lett Európa-bajnoki ezüstérmes 1993-ban és 1995-ben, utóbbi évben Világkupa-győztes is, és persze egyike azoknak, akik oly csalódottan tértek vissza az atlantai olimpiáról, ahol végül negyedikként zártunk.

Ezt követően klubcsapataiban remekelt: 1996-ban leigazolta az abban az esztendőben bombameglepetésre bajnoki címet nyerő BVSC, amellyel háromszor lett aranyérmes a következő szezonokban.

1999-ben Olaszországba szerződött: egyike lett azoknak, akik részt vettek a hamarosan világverővé váló Recco újjáépítésének első, alapozó fázisában – ebből akkor még egy bajnoki bronz kerekedett 2000-ben –, később megfordult Bolognában és Savonában is. Hazatérése után egy-egy idényt töltött újra a BVSC-ben, majd a Fradiban és Szegeden, aztán Nagyváradra igazolt, ahol a CSM Oradea színeiben négyszer egymás után nyert román bajnokságot. A játékot végül 2015-ben, Kecskeméten fejezte be – pontosabban igazából sosem hagyta ott a medencét.

Merthogy még 2022-ben, ötvenen túl is lövöldözte a gólokat a Budapest bajnokságban a BVSC-Heavy fantázianéven futó együttesben, ahol több korábbi élvonalbeli klasszissal csinálták azt, amit mindennél jobban szerettek: vízilabdáztak.

Emellett évek óta edzősködik, az utóbbi szezonok során az OSC korosztályos csapatainál dolgozott.

Ennek, a sportágnak szentelt életnek szakadt most vége szívszaggató hirtelenséggel. Keressük a szavakat, de a sokk és a vele érkező hatalmas üresség megbénítja a szájat, s kővé dermeszti a billentyűket nyomkodó ujjat.

Csak ülünk s nézünk magunk elé üveges tekintettel – s csupán annyit vagyunk képesek elrebegni: Isten veled, Manó.