Megszabadulnának a lelkészeiktől – fellázadt Érmihályfalván a református közösség-Videó

„Semmi mást nem akarunk, csak hogy elmenjenek innen, a felelősségre vonástól is eltekintünk. Azt akarjuk, hogy a mihályfalvi református közösségi élet megint olyan legyen, mint régen” – jelentette ki a Transtelexnek Máté Zsolt, a tiltakozó megmozdulások egyik szervezője.

Elmondta, januárban összevitatkozott Balázs János Dénes helyi lelkésszel a megemelt tarifák miatt, a két héttel ezelőtt kirobbant elégedetlenségi hullám kezdetén pedig úgy érezte, kell tennie valamit, mert ezt követeli az igazságérzete. Azóta Oláh Sándorral közösen, aki 2008-ig presbiteri tisztséget töltött be, gyűjtik a panaszleveleket és az aláírásokat a papok eltávolítása érdekében.

A lelkész házaspár, Balázsné Kiss Csilla és Balázs János Dénes 22 éve szolgál Mihályfalván, és mint Oláh Sándortól megtudtuk, már a kezdeti években voltak elégedetlenségek, születtek panaszlevelek, de csak most jött el az a pont, amikor kiállt és nyilvánosan elkezdett tiltakozni a hívek jelentős többsége a papok viselkedése miatt. „Azelőtt két kórusunk volt, működött IKE, csigakészítő egylet, élénk volt a közösségi élet, most már viszont az istentiszteleteken túl csak a kátéórák vannak megtartva. Ha még itt lesznek öt évig, nem marad református Mihályfalván” – kesergett Oláh Sándor.

A volt presbiter szerint eleve nem ezt a lelkész házaspárt szerették volna Mihályfalvára hozni, azonban a Tőkés László által vezetett Királyhágómelléki Református Egyházkerület „lenyomta a torkukon” őket. Azóta pedig lényegében hiába tiltakoztak, nyújtottak be panaszt az egyház vezetőségének, ezeket a Tőkést követő Csűry István püspöksége alatt is a szőnyeg alá söpörték. Most viszont, mondta reménykedve Máté Zsolt és Oláh Sándor, új vezetőség van, és abban bíznak, hogy a tavaly ősszel megválasztott püspök, illetve az új esperes „az igazság mellé áll”, és megoldja végre a problémáikat.

Az érmihályfalvi egyébként egy nagy gyülekezetnek számít, a kilencezres kisváros lakosságának több mint fele tartozott ide korábban, mondta Oláh Sándor. Hogy most pontosan hányan vannak, nem tudni, mert sokan hagyták el a közösséget, ráadásul többen úgy, hogy ezt nem is jelentették be. Megjegyezte, az utóbbi időben 20-30-an járnak az istentiszteletekre, miközben a 2000-es évek előtt volt rá példa, hogy karácsonykor nem fértek be a hívek a templomba. Ezért vezették be azt, hogy karácsonykor két istentiszteletet tartottak, és mindkét alkalommal tettek be plusz lócákat, amiket el is foglaltak.

Mit kifogásolnak a két lelkésszel kapcsolatban?

Az egyik felháborodott fiatal nő lapunkhoz eljuttatott levelében azt panaszolta, hogy „évek óta igyekeznek minél jobban kizsákmányolni a saját híveiket, emellett elhíresültek lelkészhez nem méltó jellemükről, viselkedésükről is. Nem áll tőlük távol a fizikai erőszak alkalmazása, az istenkáromlás, fenyegetőzés, a szószéken rendszeresen politikai értekezéseket folytatnak, ha pedig konfliktusuk van valakivel, kivárják a megfelelő alkalmat, hogy megbosszulhassák. Esküvők, temetések alkalmával igyekeznek megalázni az engedetlen híveket, amikor a legsebezhetőbbek”.

Saját élményét is megosztotta, mint írta, 2013-ban, amikor konfirmáló korú volt, már annyira elege lett, hogy meggyőzte a szüleit, vigyék máshová – így végül egy közeli községben, Érszalacson konfirmált le. „A tiszteletes asszony a káté órákon való rendszeres megalázásunkkal, büntetések kiszabásával igyekezett megbosszulni, hogy szüleink egyet nem értésüket fejezték ki több egyházi dologgal kapcsolatban. Összegyűltek a sérelmek, rossz volt légkör, éreztem hogy nem szeret, megalázott mások előtt, végül már sírtam anyáéknak, hogy ne küldjenek kátéra” – idézte fel a fiatal nő.

A városkához kötőtő közösségi oldalakon az egyházi botrány egyértelműen a legfontosabb téma napok óta, ezrével szólnak hozzá a bejegyzésekhez a helyiek. Pénzügyi visszaélésekről, választási trükközésről, brutálisan magas egyházi járulékokról, kötelezővé tett „adományokról” szólnak a panaszok. Valamint arról, hogy a lelkészek gyakran sértő módon beszélnek a hívekkel, temetéskor a részvétnyilvánítást (ha egyáltalán erre sor kerül) megelőzik az anyagiak: be van-e fizetve az egyházfenntartói járulék?

„Három, négy, de akár ötezer lejt is elkérnek egy temetésért, az egyházadón felül. Volt olyan eset, amikor valaki az adóval is alaposan el volt maradva, és végül a rokona temetése nyolcezer lejébe került”

– magyarázta Oláh Sándor, aki szerint ezek borzasztóan magas díjak. Sokan ki se tudják fizetni, ezért máshová temetkeztek, katolikus vagy ortodox papot kértek fel a szertartáshoz. És jó ideje tart az elvándorlás is, átkeresztelkednek katolikusnak, baptistának, és az is gyakori, hogy a fiatal párok egyszerűen lemondanak az egyházi esküvőről.

A volt presbiter elmondta, tanúja volt annak, hogy valaki a betegnyugdíj szelvényével igazolta, hogy mindössze havi 500 lej a jövedelme, és ennek 1 százaléka nem több, mint évi 60 lej, ennek ellenére kikövetelték tőle a minimális évi 130 lejes egyházfenntartói járulékot.

A botrány kezdete óta Máté Zsolt gyűjti a panaszleveleket, hétfőn több mint 90-et adtak át az Érmelléki Református Egyházmegye esperesének. Valamint egy nyilatkozatot, melyet 1254-en írtak alá. A szövege: „Teljes mértékben nem vagyunk megelégedve az Érmihályfalvi Református Egyházközség lelkészeivel és vezetőségével”.

Elmondta, a panaszok között voltak, melyek a református óvoda és napközi óvónőitől és a szülőktől jöttek, és a lelkészek kommunikációs stílusáról, be nem tartott ígéretekről szóltak. A konfirmálók szülei a bánásmódra panaszkodtak, a szóhasználatra, testi fenyítésre, térdepeltetésre, hajtépésre. Az egyházi járulékokat is sokan kifogásolták, az elégedetlenek szerint arra is volt eset, hogy az év elején befizetett járulékra másik év elején rászámolták az inflációt és kiegészítést kértek. A temetővel kapcsolatos ügyek is szerepeltek, például hogy túlságosan nagy összegeket kértek a különböző munkálatok (sírkőkészítés, sírkeretezés, kriptákkal kapcsolatos munkálatok) engedélyezéséért, illetve a már említett óriási temetési illetékeket is sokan kifogásolták. És megjelentek a kötelezővé tett adományok, valamint a személyes sérelmek is.

„Számomra az volt a legfájdalmasabb, amikor a perselypénzt lenyúlták. Egy bizonyos összeg szerepelt a perselybontó jegyzőkönyvben, melyet a főgondnok aláírt vasárnap, és rendszerint ennél 200-300 lejjel kisebb összeg került be hétfőn a könyvelésbe” – mondta Oláh Sándor, aki állítja: minderről bizonyítékokat nyújtott be az egyházi vezetőkhöz. „Amikor ezt szóvá tettem Kovács Zoltán főgondnoknak, aki korábban polgármester volt mihályfalván, és főgondnok a Királyhágómelléki Református Egyházkerületnél, annyit mondott, hogy

ne foglalkozzak ezzel, más papok is lopnak, sőt, a többi pap többet lop”

– idézte fel a volt a presbiter, akit szerint néhány év elteltével „kipakolták” a presbitériumból a cirkuszok miatt.

Máté Zsolt és Oláh Sándor, miután egyeztettek ez új egyházi vezetőkkel, úgy döntöttek, hogy törvényes módon adnak nyomatékot annak a követelésüknek, hogy távolítsák el a mihályfalvi lelkész házaspárt. Január 28-án több mint négyszázan a Gödör rendezvényházban gyűltek össze, majd együtt vonultak át a templomba. Azonban amikor a lelkésznő elkezdte a szolgálatot, testületileg felálltak és kivonultak, majd a templom ajtaja előtt énekeltek és imádkoztak közösen.

Az akciónak, úgy tűnik, lett is foganatja, következő vasárnap már az esperes tartott istentiszteletet Mihályfalván, aki próbálta nyugtatni a kedélyeket. Azt ígérte, ez alkalommal nem seprik a szőnyeg alá a panaszokat és igazságot tesznek az ügyben, miután lefolytatnak egy kivizsgálást.