Komoly fizetésért toboroz munkatársakat a Magyarországra érkező Orosz Lidl

A Mere a keménydiszkont kategóriában érdekelt, vagyis csekély választékkal és alacsony árakkal működik. Kicsit emlékeztet az Aldi Nord-ra. Itthon az Aldi Süd van jelen, amely közel sem a puritantizmusáról híres. A Mere is jellemzően saját márkás – főként orosz – termékekkel működik és a szerb hálózata valóban csábítóan olcsó a magyar, vagy az európai boltláncok árszintjéhez képest.

Tény azonban, hogy a Mere nem csak ettől olcsó, hanem attól is, hogy ugyanolyan koncepcióval dolgozik, mint a szűkös időszakokban született Aldi és Lidl. Nem igen használ polcokat, lerakatként működik, nagyon kevés, csak a legalapvetőbb termékeket listázza be, nincs a boltjában komolyabb raktárkészlet. A koncepció kevés alkalmazottat igényel és ugyanúgy alkalmazza a sajátmárkás termékek értékesítését, mint a többiek. Ez a koncepció alacsony költséget feltételez, amely sokkal nagyobb mozgásteret kínál az árképzésében.

A Mindmegette szerint a mai piaci feltételek mellett költséges és nehézkes lenne a zöldmezős beruházással végrehajtott terjeszkedés, amire az oroszok vállalkoznának. Ahhoz, hogy a Mere országos lefedettségre tegyen szert, a jogszabályok és a piaci környezet miatt legalább 8-10 évre lesz szüksége az országos lefedettséghez. Az is kérdés persze, hogy a boltjainak milyen vonzáskörzetet tervez, bár diszkont lévén a lakóhely közelébe kell mennie. Drága, de praktikusabb megoldás felvásárolni egy bolthálózatot, bár az itt levők közül mindegyik – saját bevallás szerint – itt tervezi a jövőjét. Ugyanakkor ezen a piacon minden eladó, csak jó árat kell rá ígérni. Ennél persze bonyolultabb a helyzet, ugyanis a magyar piac önmagában nem feltétlenül megtérülő beruházás, a befektetőnek regionális szinten kell gondolkodnia. Az összes ittlevő nemzetközi láncnak van a környező országokban hálózata, mi több beszerzési központja.

Az viszont utópia, hogy tartósan az itt levő láncok árai alá ígér. Egyrészt a hazai piaci vásárlóerő gyenge, az élelmiszerárakat az itteni pénztárcákhoz kell igazítani a kereskedőknek és nem utolsó sorban a gyártóknak is – az itt levők tapasztalatból tudják, hogy mi a minimum és meddig lehet elmenni az árakkal. Az ár kialakítása nagyon komplex és nagyon aprólékos munkát igénylő feladat, amiben gyártó és kereskedő egyaránt érdekelt. Éppen ezért a hazai beszállítók aligha adják majd a Mere „két szép szeméért” olcsóbban a termékeiket. Sőt bizonyos esetekben azt sem néznék jó szemmel, ha a cég a piaci átlag alá menve tartósan lemondjon a terméken elérhető árrésről, ugyanis az megzavarná a korábban kialakított árképzési gyakorlatot, lerombolná a gyártó termékének teljes marketing támogatását. És a pszihés vonzatról még nem is beszéltünk:

Az árképzés fent említett része mikro-, vagyis vállalkozás szintű kérdés, de vannak sokkal objektívebb, makro szintű szempontok is, amelyek miatt képtelen egy esetleges új szereplő kilógni a sorból. Az mindenki számára ismert, hogy van például plázastop szabályozás Magyarországon, amely az expanziót igyekszik kordában tartani, az ehhez való igazodás a befektetési költségeket növelni. Van egy élelmiszer pazarlás ellenes jogszabály és van egy úgynevezett beszerzési ár alatti értékesítési tilalom. Ehhez társul az a szabály, hogy a kereskedők nem szedhetnek burkoltan polcpénzt a termékbelsitázásért cserébe. Így a kereskedő egy csomó költségét képtelen a gyártóra hárítani, be kell építenie az árréséba, azon keresztül pedig a termék árába.

Első ránézésre ezek nem támogatják az úgynevezett árversenyt, de valójában a piac kiegyensúlyozásával éppenséggel pont a hosszútávú versenyt tartják fenn. Ha ezek nem lennének, akkor a legtőkeerősebb vállalkozások addig nyomnák el az árakat, amíg a gyengébbek kihullanak (gyártó és kereskedő egyaránt), utána pedig szabad út nyílik elöttük az önálló árképzés irányába. Tehát ezek a szabályok egy új szereplőt is inkább beillesztenek a sorba, mint hogy támogassák egy „farkas” megjelenését.