Sztori

Eltemették a Nyíregyházán meggyilkolt 12 éves Rebekát: édesanyja nem mert elmenni a búcsúztatóra-Fotók

Eltemették a Nyíregyházán meggyilkolt 12 éves Rebekát: édesanyja nem mert elmenni a búcsúztatóra

A gyermeket rengetegen kísérték el utolsó útjára a tiszarádi temetőben csütörtök délelőtt / Fotó: Blikk

Rengetegen érkeztek a tiszarádi temetőbe csütörtök délelőtt, hogy végső búcsút vegyenek Rebekától. Koszorúkkal, virágokkal a kezükben sétáltak a gyászolók a ravatalhoz, ahol a 12 éves korában elhunyt gyermek holtteste feküdt egy hófehér, zárt koporsóban.

Másfél hete oltották ki kegyetlenül az életét: a családjával együtt élő 32 éves B. Dávid előbb egy erdőbe csalta Nyíregyházán, megerőszakolta, végül megkötözte és megfojtotta őt. A búcsúztató református szertartás szerint zajlott, egy plébános mondott megható beszédet, amit hallgatva mindenkinek összeszorult a szíve. Kiderült, a kislányt egy nappal a születésnapja után gyilkolták meg.

A kislány édesanyja életveszélyes fenyegetések miatt nem mert elmenni a temetésre
A családok közötti konfliktus miatt civil rendőrök vigyáztak a rendre
Büntetőeljárás keretében vizsgálják a megölt kislány anyjának felelősségét

– Mária és Richárd gyermekeként született Nyíregyházán. Édesapját sajnos nem ismerhette, ugyanis születése előtt elhalálozott. A család nehéz körülményeire való tekintettel életében fontos szerep jutott nagymamájára, élete első másfél évében ő gondoskodott róla. Később édesanyjával és nevelőapjával, Jánossal, valamint négy testvérével éltek együtt. Szerény körülmények között nevelkedett, mégis végtelenül kedves, barátságos és életvidám gyermek volt. Eközben édesanyjának segített a háztartás vezetésében és a kisebb testvérei ellátásában. Ahogy a korabeli lányok, ő is szeretett beszélgetni, zenét hallgatni, táncolni. Bízott az emberek jóindulatában. Nagyon sok időt töltött kedves nagymamájával: sokat beszélgettek, valamint egymás segítésén fáradoztak. Végül 2024. szeptember 21-én életének 12. esztendejében tragikus körülmények között életét vesztette. Családja számára nem adatott meg az elbúcsúzás lehetősége. A következő kis verssel igyekeznek fájdalmukat szavakba önteni: „Elmentem tőletek, nem tudtam búcsúzni, Nem volt már időm, el kellett indulni. Szívetekben hagyom emlékem örökre, Ha látni akartok, nézzetek csak fel az égre.”