Ezután egy évet Sátoraljaújhelyen dolgozott, majd visszatért az egyetem sebészeti műtéttani intézetébe. 1958-tól már a szegedi sebészeti klinikán szívkatéteres laboratóriumot szervezett, új, világszínvonalú módszereket vezetett be és terjesztett el. 1962-ben tíz hónapot töltött ösztöndíjjal Angliában, ahol a mesterséges szív-tüdő készüléket tanulmányozta. Visszatérte után Szegeden is bevezette a műszer használatát, és ennek segítségével sikeresen megindultak a nyitott szívműtétek.

Az 1965-66-os amerikai tanulmányútjának tapasztalatai ismét előrelépést eredményeztek a klinika szívsebészeti osztályán. Útmutatása segítségével elkezdték Szegeden a szívbillentyűk beültetését, valamint megkezdték a csecsemőkori szívműtéteket, és megalakították az ország első intenzív terápiás osztályát.

1960-tól kezdve Szegeden, 1972-től pedig a Pécsi Orvostudományi Egyetemen is oktatta a szívsebészetet, és segédkezett a debreceni egyetem szívsebészképzésének beindításánál is. 1977-ben egyetemi tanárrá nevezték ki. 1995-ös nyugdíjba vonulásáig részt vállalt a koszorúér-sebészet elterjesztésben és az önálló szívsebészeti osztály munkájának beindításában.

Több mint százötven publikációja mellett négy könyv társszerzője volt, és részt vett több tudományos szervezet munkájában, vezetésében. Számos szakmai elismerése mellett Szeged városa 2001-ben választotta díszpolgárának.

A szegedi önkormányzata saját halottjának tekinti Kovács Gábor szívsebész professzort, és a családdal egyeztetve intézkedik a temetéséről – áll a közleményben.

MTI