Életmentő műtéten esett át Havas Henrik,íme a részletek

Havas Henrik újjászületett. Egy rövidke mondat, amely az elmúlt évtizedekben olykor megjelent a híradásokban.

S a népszerű Tanár urat olyankor láthattuk vadonatúj szerepben: ahogy reggelenként a bájos Liptai Claudiával kelti az országot, vagy ahogy esténként épp az ő bölcs gondolataira, cinikus megjegyzéseire alszunk el, miután végighallgattuk, ahogy Farkasházy Tivadar, Bajor Imre, Hernádi Judit és a többiek társaságában megajándékoz bennünket a Heti Hetes fricskáival. De ez most más, egészen más.

Az újjászületett ezúttal szó szerint értendő. Az orvosok szerint Havas Henriknek egy, jó esetben két év lehetett volna hátra az életéből, ha nem műtik meg a szívét.

A hangjában csipetnyi félelemérzés sincs. Lendületesen, magával ragadóan beszél, olykor humorizál, máskor ironizál, éppen olyan, mint korábban oly sokszor. Mintha csak imádott futballcsapata, az Újpest valamelyik rosszul sikerült meccsét elemezné. Pedig a tét ezúttal jóval több, mint hogy a lilák legyőzik-e a Fradit vagy a Pornóapátit. A tét ezúttal az élete…

– Nem vagyok az a szentimentális típus, de különleges pillanat volt, amikor a doktornő a nagyvizit végén megállt az ágyamnál, majd azt mondta: Havas úr, ön most újjászületett

A történet nyár elején kezdődött, amikor is elmentem a Sportkórházba egy térdvizsgálatra. Évek óta vannak jobb és rosszabb periódusaim, a lábam már nem a régi, de valami nem stimmelt ott belül sem, mert hamar elfáradtam és egyre kevésbé élveztem a teniszt vagy a golfozást – emlékezett vissza Havas. – Tulajdonképpen meg sem lepődtem, amikor azt mondta az orvos, rám férne egy alapos kivizsgálás. S azzal a lendülettel elküldött a kardiológiára. Ott aztán kiderült, hogy a bal szívkamrám alig ötven százalékosan dolgozik.Szeptemberre kaptam időpontot, mert a beavatkozás, a műtét elkerülhetetlenné vált. Néhány éve már legyőztem a halálos kórt, valamelyest megedződtem abban a harcban, úgyhogy most jöhetett a következő csata az életemért…

Havas Henriket a Haller utcai kardiológiai intézetbe utalták. S tulajdonképpen szerencséje volt, hogy nem kellett sokat várnia az életmentő beavatkozásra. Amikor viszonylag nyugodt lelkiállapotban megérkezett az egészségügyi intézménybe, megrohanták az emlékek.

Legutóbb akkor jártam itt, amikor a 168 Óra számára riportot készítettem egy drámai fertőzéshullámról. Még a Kádár-rendszerben éltünk, sorra haltak meg az emberek. Mint kiderült, alvállalkozók slendrián, lelkiismeretlen munkájának köszönhetően penészspórák szaporodtak el és jutottak be műtétek közben a betegek szervezetébe. Óriási hisztéria, valamint felháborodás övezte az ügyet. Aztán behivatott az egészségügyi miniszter, s azt mondta: Havas elvtárs, ez a riport nem jelenhet meg, mert az érintettek tömegei kártérítési igénnyel fordulhatnak az intézményhez. Ide kerültem most be, évtizedekkel később. Aztán amikor a vizsgálatra toltak, megláttam egy magas, sportos férfit, aki hangosan azt mondta az ápolónőknek: figyeljenek oda erre a közismert és közveszélyes Újpest-drukkerre, mert ezt az embert idegesíti majd a zöld-fehér csempe! Ez a Haller utca a Ferencvárosban, jobb ha befogja a száját! Csak pislogtam, aztán kiderült, hogy Sanyi, a népszerű főorvos mondta ezt, aki – hozzám hasonlóan – óriási Újpest szurkoló – mosolyodott el Havas.

A kiváló újságíró az utóbbi időben hol sarkalatos véleményével, hol az imádott családjával kapcsolatos gondolataival jelent meg a sajtóban. Két gyermeke, fia és lánya, no, meg imádott unokái, Zsófi és Péter jelentettek témát… vagy épp az ország megosztottsága.

Ezért is volt felkavaró, hogy ez az életimádó, látszólag bivalyerős férfi most a halálközeli élményeiről mesélt.

– Hálás vagyok a klinika orvosainak és ápolóinak a lelkiismeretes munkájukért, illetve hogy visszakaptam az életemet – jelentette ki. – Szívbillentyűcserét hajtottak végre nálam: ha ez a beavatkozás nem történik meg, az orvosok elmondása szerint egy, maximum két évem lehetett volna hátra. Egyszer csak eldőlök menthetetlenül teniszezés vagy olvasás közben. Ez várt volna rám. Két napot töltöttem az intenzív osztályon, az sem volt egy humorfesztivál. De túl vagyok rajta. Két hétre kikapcsolom magam mindenből, hogy aztán újult erővel folytassam az életemet. Ezúttal szó szerint.