Egy utolsó üzenet, amit soha nem olvasol el…

Képzeld el az éjszaka csendjét, amit egy kopogás tör meg. A szüleid álmosan nyitják ki az ajtót, de a mosoly helyett a bizonytalanság és félelem az, ami átsuhan az arcukon.

A küszöbön álló rendőr halkan mondja ki a szavakat, amiket senki sem akar hallani. Nem jössz haza többé.

Egy pillanat volt csupán. Egy átlagos nap, egy átlagos pillanat, amikor átsétáltál a síneken. A fülhallgató a füledben volt, a zene elvitte a gondolataidat valahova máshova, vagy talán a telefonod kijelzőjébe mélyedtél. A vonat jött, te pedig nem láttad, nem hallottad. És most, azok, akik szerettek, örökre várnak majd arra, hogy visszaírj egy üzenetre, amit már soha nem fogsz megkapni.

Ez a történet nem egy film ami csak mással történhet meg, ez a valóság, ami egyre több fiatalt ragad el. Egyetlen ütem a kedvenc zenédben, egyetlen sor egy üzenetben, ami eltereli a figyelmedet, és mindennek vége lehet. A vonat nem vár, és nem hibázik. Te vagy az, aki dönthet, hogy éber maradsz-e, vagy elveszel abban a pillanatban, amikor nem figyelsz.

Gondolj bele: mennyi álom vár még rád, mennyi út, amit be kell járnod. Egyetlen döntés, egyetlen figyelmes pillanat a jövődet, az életedet jelentheti. Amikor a síneken átkelsz, tedd le a telefont, vedd ki a fülhallgatót, és nézz körül. Az életed sokkal többet ér, mint egy elmulasztott értesítés vagy egy félbeszakított dal.

Ne hagyd, hogy egy soha el nem olvasott üzenet legyen az utolsó emlék, amit magad után hagysz