Galkó Balázs színész több olyan nagynevű színházban játszott, mint a Nemzeti vagy a József Attila Színház. Ő volt a Művészetek Völgye egyik alapítója és 2015-ig a fesztivál ötletigazgatója. 74 évesen komoly anyagi gondokkal küzd, ezért jelenleg állást keres.
Legutóbb egy Facebook-posztban osztotta meg jelentkezését a Radnóti Színház portás-recepciós állására.
Galkó Balázs portásnak jelentkezett
Galkó Balázs ebben részletesen leírja iskolai végzettségeit és munkatapasztalatait, illetve azt is kiemeli, hogy természetesen a színház (és így a porta is) mindig az élete része volt.
„A SZÍNHÁZ életem eddigi – szinte-egészét betöltötte, nem szorul magyarázatra. Tapasztalatból tudom, hogy a színházak „hátsó”-művész portája milyen kényes-fontos hely. Legendákat ismerek ebből a világból” – írta bejegyzésében a nyugdíjas színész, aki jelenleg gyermekeitől külön, albérletben él.
Azt is megosztotta, hogy 2022-től egyre kevesebb szerepet kap, 2023-ban csak 3-4 fellépése volt. Galkó Balázs jelentkezését végül elutasította a színház.
A posztot a hvg.hu szúrta ki, amely arról is ír, hogy a színész már a 2010-es Filmszemlén kihelyezett apróhirdetésben is munkát keresett. Galkó Balázs 2015-ben jelentette be, hogy súlyos beteg. Tavaly arról beszélt, hogy nem tud megélni 120 ezer forintos nyugdíjából, ezért bármit elvállal, legyen az versmondás, statisztálás, családi ünnep szervezése, gyermekfelügyelet vagy kutyasétáltatás.
Pályáztam – nem nyertem…
PÁLYÁZAT
a
RADNÓTI SZÍNHÁZ
által hirdetett
PORTÁS-RECEPCIÓS munkakör betöltésére.
Galkó Balázs vagyok, 1949-ben születtem, érettségi bizonyítványt 1968-ban szereztem a Vörösmarty gimnáziumban. Még ebben az évben felvételt nyertem a Színház és Filmművészeti Főiskola Színművész főtanszakára, Simon Zsuzsa osztályába. Itt tanultam 1970 júniusáig, amikor a Főiskola kizárt tanítványai közül.
Ezt követen színművészként „dolgoztam” a Nemzeti, a Huszonötödik, a Szolnoki Szigligeti, a Miskolci Nemzeti, a Katona József Színházakban. Miután kecskeméti szerződésem megszűnt, „szabadúszó” lettem. Így szolgáltam a Magyar Rádióban, különböző Szinkron stúdiókban, forgattam magyar és külföldi filmekben, a Magyar Televízióban, játszottam a MERLIN Színházban, a Deutsche Bühne (Szekszárd), később Jordán Tamás rendezésében a Radnóti Színházban, (Móricz Zs.: Rokonok), alapítója voltam a ma Művészetek Völgye multikulturális fesztiválnak, tagja lettem az ÚJ SZÍNHÁZNAK, ám Dörner Gy, igaztatóvá válásakor ettől az intézménytől megváltam. Azóta alkalmi társulatokban léptem föl, de 2012 januárjától – egy politikai tömegrendezvényt követően – az ilyen fölkérések fokozatosan elmaradtak, ahogy a rádiós, szinkron, film, tv produkciók béli „munkák” is. 2016-tól kisebb szerepekben nyugdíjas színművészként a József Attila Színházban léptem föl. Nagy öröm volt 2022-től ezek a szerepek fokozatosan (a repertoár változásai miatt) elmaradtak, 2023-ban csak 3-4 alkalommal lépek föl.
Hogy a SZÍNHÁZ életem eddigi – szinte-egészét betöltötte, nem szorul magyarázatra. Tapasztalatból tudom, hogy a színházak „hátsó”-művész portája milyen kényes-fontos hely. Legendákat ismerek ebből a világból (FIFINÉNI Hevesi Sándor tér, Zsaninéni – Miskolc, Zsebeházi úr – Merlin…)
Nyugdíjas vagyok, (kevés) albérletben élek, Két 18 év alatti gyerekünktől, (Sára, Márton) és édesanyjuktól (Balogh É Gabriella) külön élek. Szellemi, egészségi fizikai állapotom jó.
A szükséges Erkölcsi bizonyítványt -remélem január 2-án a Kormányablak megnyitásakor remélem megszerzem, s tudom csatolni.
