A körülöttem élő emberek gúnyolódnak a férjemen a keresete miatt. De nem ismerik a férjem legfőbb titkát.

A férjemmel polgári házasságban élünk. Én most 30 éves vagyok, a férjem pedig öt évvel idősebb nálam. Egy kisvárosban élünk. Jó állásom van, stabil jövedelmem, és értékes alkalmazott vagyok a cégemnél. De történetesen a férjem feleannyit keres, mint én. Nekem ez nem számít. Együtt élünk, és nem spórolunk.

Mindig azt vesszük meg, amit akarunk, és jól élünk. A férjem a katonaság után nem kapott felsőfokú végzettséget, és évek óta az építőiparban dolgozik. Nagyon szereti a munkáját. Bár nem kap sok fizetést, mindig időben érkezik. Nagyon szeretem a férjemet, és nem látok semmi rosszat abban, hogy nem keres sokat. De a barátaim és a rokonaim nem így gondolják.

Amikor a szüleim megtudták, hogy nincs egyetemi végzettsége, és az építőiparban dolgozik, többször is győzködni kezdtek, hogy ne menjek vele kapcsolatba. Amikor pedig elkezdtünk együtt élni, azt mondták, hogy semmiképpen sem fogunk hivatalosan összeházasodni. A barátai gyakorlatilag minden adandó alkalommal gúnyolódtak rajta. Amikor rendezvényekre vagy bulikra hívtak minket, úgy tettek, mintha a férjem nem lenne ott.

Nagyon aggódom emiatt a helyzet miatt. Szégyen, hogy a férjem még tovább marad a munkahelyén, mint én, és az összes barátom és rokonom nem veszi őt komolyan. Mindenki azt mondja, hogy váljak el tőle és menjek hozzá valaki máshoz. A férjemmel mostanában gyakran veszekszünk ezen a témán.

Felajánlottam neki, hogy menjen egyetemre, és utána keressen másik munkát. De a férjem mindenféleképpen visszautasítja, mondván, hogy ez a pénz elég nekünk, és hogy szereti a munkáját. Nem is tudom, hogy mit tegyek. Nem akarok elválni a férjemtől a pénz miatt, de a barátaim és a rokonaim nyomást gyakorolnak rám, hogy ezt tegyem.