A férj kigúnyolja munkanélküli feleségét, mert egész idő alatt semmit sem csinál; miután a mentő elvitte, talál egy cetlit.

Sokan úgy gondolják, hogy a háziasszonyoknak nincs sok dolguk, de az igazság az, hogy rengeteg teendőjük van. Ezek a anyák sok munkát végeznek, ami gyakran észrevétlen marad. Gondoskodnak a gyerekekről, bevásárolnak és takarítanak a házban. Sara esküvője és két fiúja, Cody és Sonny születése után otthagyta belsőépítészeti munkáját, hogy teljes mértékben a fiúkra koncentrálhasson.

Míg férje jól fizetett játékfejlesztőként dolgozott, ő sok mindennel foglalkozott a háztartásban. Ő fizette a számlákat, de úgy tűnt, sosem értékelte felesége munkáját, még akkor sem, ha az nem volt “igazi” munka. Ráadásul gyakran nem is volt otthon.

Harry gyakran hosszan dolgozott az irodában, mert munkája túlórákra kényszerítette. Amikor hazaért, azt várta, hogy felesége gondoskodott a házról, a gyerekekről és még a dolgairól is. Egy reggel Sara és a gyerekek vártak, hogy Harry csatlakozzon hozzájuk reggelizni. Amikor belépett a konyhába, a telefonját nézte, és még a családját sem köszöntötte. Gyorsan kapott egy szelet pirítóst és visszament a szobájába.

Nemsokára elkezdte kiabálni Saras, mert nem vasalt meg neki egy fehér inget, ami egy fontos találkozóra várt. “Eddig nem volt elég fehér, hogy teljesen feltöltsen.” “Több fehér inged van!” mondta Sara hozzám.

“Nem vagy tudatában, hogy ez ma nagy nap számomra?” válaszolta Harry. “Harry, túlozol. Attól függ, hogyan mutatod be magad. Ez csak egy ing.” “Rendben, akkor hagyd abba az ugatást.” “Komolyan? Ugatni akarsz? Most ezt akarod csinálni?” “Mit fogsz tenni, Harry? Mindent nagy ügyet csinálsz. És senkit sem érdekel, hogy milyen színű a te inged, mert mindenki a show-dra figyelni fog.”

“Mi a fene ez? Kérlek, mond el újra… Mondtad ezt most? Tudod, hogy mennyit dolgoztam ezen a munkán éjjel-nappal?” “Vigyázz, mit mondasz. “A gyerekek…” mondta Harry hangosan, “Egész nap semmit nem csinálsz otthon.”

“Nehéz arra emlékezni valami egyszerűre? Otthon semmit nem csinálsz, csak Blah Blah Blah.” “Harry, tedd le ezt! Itt vannak a gyerekek. Félnek tőled.” “Komolyan?” És senki sem figyel téged, amikor egész nap a barátaiddal beszélsz telefonon. Az nem figyel, ugye?

“Ha még a legkisebb dolgot sem tudod megtenni számomra, sosem leszel jó feleség!” Sara nagyon megsértődött azon, amit Harry mondott. Amit vele tett, az sok volt neki. Harry választás nélkül kiválasztott egy inget, és elment dolgozni. A prezentációja jól sikerült, és alig várta, hogy elmondja Sarának és a gyerekeknek.

Bár kissé zavart volt, mert napközben nem hívta fel, hogy bocsánatot kérjen a veszekedésért. Nem számított, hogy Sara igaza van-e vagy sem; mindig ő bocsánatot kért először. Sara írt egy cetlire, hogy el akar válni, amit Harry talált, amikor hazaért.

Harry nem tudta, mit kellene tennie, ezért felhívta Saras testvérét, Zarát. Zara azt mondta Harrynek, hogy Sara kórházba került. Harry ment a sürgősségi osztályra. Beszélni akart Sarával és látni akarta. Megmondták neki, hogy csak rövid ideig maradhat a szobájában, mert gyengeségi rohamot kapott. Amikor látta Sarát, elkezdett sírni.

Megkérdezte tőle, gondolta-e komolyan azt, amit írt, amikor azt mondta, hogy el akarja hagyni. A válasza egyértelmű “Igen” volt. Nem akarta meghallgatni, amikor megpróbálta meggyőzni. Miután kiengedték a kórházból, Sara nem tért haza. Hagyta Harryt a gyerekekkel, és elment. Nagyon nehéz helyzetben volt. Gondoskodott róluk, és közben dolgozott.

Harry elkezdett elkésni és nem fejezte be a munkáját időben, mert nehéz volt összeegyeztetnie a munkát és a családi életet. A főnöke, aki egyben barátja is volt, egy nap meghívta inni, hogy beszéljenek a munkáról. “Harry, láttuk, hogy gyakran elkésel és lekéssz a megbeszélésekről. Mi is üzlet vagyunk… Érted, mit akarok mondani?” mondta Adams úr, a főnök.

“Tehát tervezed, hogy elbocsátod a legjobb játékfejlesztődet?” viccelődött Harry, hogy feloldja a hangulatot. “Féllek, igen,” mondta Adams úr halkan. “Nincs kontrollom felette.” Megmutatom neked néhány jó helyet. “Mit? Ne tedd! Ez a munka fontos a gyerekeimnek.”

Amikor Harry elhagyta a bárt, hívást kapott Sarától. Sokáig nem hallott róla, és amit mondott neki, az meglepte. Az ex-felesége azt mondta neki, hogy szeretné átvenni a gyerekek felett a kontrollt. “Ki kapja a gyámságot?” folytatta izgatottan. “Te milyen udvarias vagy! Miután elmentél?” Harry dühös lett. “Gyorsan, én vagyok az anyjuk,” mondta Sara, “Jogaim vannak.” “Elhagytad őket, és most el akarod vinni őket?” mondta Harry, “Most már hozzám szoktak.”

Sara elszánt volt, hogy véghezvigye. “Vissza kell adnod nekem őket. “Találkozunk a bíróságon.” A bíró meghallgatta Sarát és Harry verzióit a tárgyalás napján. Mivel elvesztette munkáját, és csak mellékesen szerkesztette a videókat, nem keresett sok pénzt. Ugyanakkor Sara belsőépítészként kapott állást, és több pénzt keresett, mint volt férje.

A bíró a megbeszélés után úgy döntött, hogy Sarának adja teljes gyámságot. Harry nagyon szomorú volt. Tudta, hogyan kell gondoskodnia a gyerekekről. Mivel Sara már hat hónapja nem látta őket, ő volt az egyetlen, aki tudott ró

la. “Mr. Harry, látogathatja a gyerekeit és viheti őket két napig hetente.”

Havi 860 dollárt kell fizetnie, hogy támogassa gyerekeit. Az ügy lezárult. Amikor eljött Sara ideje, hogy elvigye a gyerekeket, nem akartak elbúcsúzni az apjuktól. “Szétszakítasz minket,” mondta Cody, amikor gyorsan átölelte Harryt, és elengedte Saras kezét. Ő is azt mondta: “Mindenképpen akarjuk, hogy mind anya, mind apa legyünk!” Ez minden volt. Sara annyira sírt, hogy nem tudott abbahagyni. Odaállt a gyerekekhez, és átölelte őket. Tudta, hogy mindkét szülőre szükségük van, hogy velük legyenek.