Sztori
Ebben a percekben temetik el Tompos Kátyát…szívszorító helyszíni képek
Titokban Kísérték Utolsó Útjára Tompos Kátyát
Tompos Kátyát teljes titokban helyezték örök nyugalomra a Farkasréti temetőben.
Egy olvasó-riporterünk hívta fel a Blikk arra, hogy a május 31-én elhunyt színésznő temetése a napokban történt meg a temető31-es parcellájában.
A Blikk munkatársai gyorsan megtalálták a sírt, és feltételezik, hogy a búcsúztató csak néhány nappal korábban lehetett. A síremléken a színésznő neve felett a „Szeretünk, Kátya” felirat áll, amely érzékletesen tükrözi, mennyire fontos volt az elhunyt a szerettei számára.
A sírnál nagyrészt hófehér rózsákból álló koszorúk láthatók, egyik szalagján Kátya édesanyja egy idézettel üzent lányának, míg más koszorúkon saját költeményekkel tisztelegtek a színésznő emléke előtt.
Korábban írtuk, hogy a család és a barátok, zárt átfogó temetést szerettek volna. Ahogyan Kátya életében is zárkózott volt, úgy szerették volna, hogy a búcsúztatása is csak a legközelebbi hozzátartozókkal és barátokkal történjen meg.
Zorán ezzel a megható közös dallal búcsúzott Tompos Kátyától – Könnyeket csal a szemekbe: videó
Könnyeket csal a szemekbe: Zorán ezzel a megható közös dallal búcsúzott Tompos Kátyától – videó
Az egész országot megrázta Tompos Kátya halálhíre, és még mindig sokan küzdenek a fájdalommal. Mindenki szívszorító üzenetekkel és közös emlékekkel emlékezett a színésznőre.
Zorán sem tett másként; egy gyönyörű közös daluk segítségével köszönt el, amely hallgatása közben könnyek szöknek az ember szemébe.
A hozzászólások között rengetegen nyilvánítottak részvétet és köszöntek el Kátyától:
„Évek óta csodálattal hallgatom ezt a dalt, a kedvenceim egyike. De bizony, amikor ma elszomorodva újrahallgattam, ledöbbentett az a sor, amikor Zorán azt énekli, “ s néhány idegen a reményhez bújik, hogy egymáson olykor segítsenek”. Hogy lehet ez ennyire fájdalmasan sorsszerű? Kátyának olyan sokan hittel, reménnyel segítettek, sajnos már későn. Nyugodjon békében”
– írták a dal alatt.
Mellbevágó a Tompos Kátyáról készült egyik utolsó kép! Szívfacsaró, milyen alkalomból tették közzé!
Sokaknak feltűnhetett, hogy 2 év óta nagyon keveset lehetett hallani a csodálatos művésznőről, Tompos Kátyáról.
Azóta már az is kiderült, hogy a Jászai Mari-díjas színésznő miért vonult vissza szinte teljesen a nyilvánosságtól.
Pár hete jelentették be, hogy Kátya súlyos beteg, és szervezete egy szörnyű kórral harcol.
Sajnos a színésznő teste nem bírta tovább a küzdelmet, és péntek hajnalban, mindössze 41 éves korában elhunyt.
Mellbevágó belegondolni, hogy Kátya még néhány hónappal a halála előtt is fellépett, pedig akkor már nagyon súlyos beteg volt.
Utolsó önálló estjét Cegléden adta március 16-én, erről szól a Facebook bejegyzése is, melyen az egyik utolsó fotója látható.
Szívfacsaró ránézni:
Előkerült az utolsó interjú: megrázó, amit akkor mondott Tompos Kátya
„Szívszorító visszanézni.
Egy évvel ezelőtt adta utolsó interjúját a tegnap elhunyt színésznő, Tompos Kátya. Akkor már küzdött a betegségével, de ritkán beszélt magáról. Az interjú során is visszafogott maradt, mondanivalója azonban sokatmondó volt.
„Néha leülök valahova, és nem veszem észre, hogy mennyi idő eltelik azzal, hogy csak ülök – kívülről nézve elég komikus lehet –, és bámulok bele a világba, közben ezernyi gondolat átcikázik az agyamon az élet értelméről.”
Tompos Kátya szerénységét mutatja, hogy nem szerette a nyilvános szerepléseket, mégis kiváló művész lett. Saját bevallása szerint sosem hitt abban, hogy tehetséges.
„Lehet, hogy nekem nem kellene a közönség, hanem csak úgy egyedül a szobámban szerepelnék. Azt gondoltam, hogy a közönség biztos azt fogja mondani, ez nem tud semmit, minek áll ki a színpadra. Hihetetlen önbizalomhiányom volt.”
„Ugyanakkor nekem úgy jött a színészet, emlékszem, hogy egészen sokáig a barátokkal, barátnőkkel, akikkel jóban voltam, sokszor elkezdtem utánozni bizonyos tulajdonságaikat. Volt, hogy valakinek az írását, és olyan szintre jutottam vele, hogy a tanár nem tudta megkülönböztetni a kézírásunkat, amikor dolgozatot adtunk be. Volt, hogy valakinek figyeltem a mimikáját, egy egész napot úgy töltöttem el, hogy úgy beszéltem, ahogy ő. Vagy eltanultam a beszédhibáját. Nem tudtam, hogy ez már maga a színészet!”
