Sztori
A parkolóban egy középkorú férfi megpróbál kérni némi aprót..Horváth József rákkutató története
Félelmetes, hogy mennyire közönyösek, közömbösek lettünk egymással szemben…
A parkolóban egy középkorú férfi megpróbál kérni némi aprót. Az emberek zöme rá se néz, elfordul, mintha levegő lenne.
Első ránézésre rávágják, hogy biztosan alkoholista.
Meg sem próbálják hallgatni, hogy mit szeretne.
A szélvédőm most olyan volt, mint egy szélesvásznú sok “D”-s mozi: első sorból nézhettem végig a jelenetet, nagy felbontásban.
Jobban megfigyelve a férfit egyértelműen látszott, hogy nem alkoholista, hanem gyógyszer befolyásoltsága alatt áll.
Odamentem, leszólítottam, megkérdeztem hogy van.
Megkérdeztem mire gyűjt és őszintén válaszolt: kávéra és némi kajára.
Őszintén rákérdeztem, hogy milyen gyógyszereket szed. A férfi meglepődött, hiszen erre nem számított.
Lesütötte a fejét és halkan, szégyellve mondta: bipoláris zavar miatt Haloperidolt és Rivotrilt kell szednie.
Ezzel teljesen tünetmentes, de a szedációval nem tud mit kezdeni.
Napi pár kávéval elviselhetőbb neki, ezért próbál kérni.
Egyetemi éveim alatt volt lehetőségem egy kutatásban részt venni, ahol pontosan ezen antipszichotikumok mellékhatásait vizsgáltuk, tehát tudtam jól miről beszél.
Otthonban lakik, családja nincs, költőpénze havi 4.000 Ft. A jelenlegi árak mellett nekem ez egy heti kávéadagom nem futja ki.
Érzelmi sokkot kaptam…
Nem tudtam szóhoz jutni, csak annyit tudtam mondani:
– Adjon pár percet, addig ne mozduljon sehova!
A legközelebbi vendéglátó egységbe berontottam, kértem egy kávét és váltópénzt, majd visszamentem és a kezébe nyomtam.
Láthatóan ő is érzelmi sokkot kapott, nem tudott megszólalni.
S mindezt végig nézték azok, akik korábban elfordultak tőle. Természetesen csodálkozó tekintettel, mintha Jézus kisöcsse lennék…
Nem gondolom, hogy Isten és a szüleink erre tanítottak volna minket.
Figyeljünk oda egymásra! 
Joz
